Szerző: performia | jún 21, 2019 | Archivum
Biztosan ismered a mondást: az öndicséret büdös. Az öndicséret gyalázat. Nem illik a saját teljesítményünkre semmi pozitívat mondani, mert az „beképzeltség”.
Hát Floridában ezt bizony nem így gondolják!
A múltkor már szó esett arról, hogy mit tanulhatunk a napfényes Floridától, ahol nemrég alkalmam volt ismét hosszabb időt képzésen tölteni. A személyzet elkötelezettségének, lelkesedésének biztosítására használt módszerek mellett egy másik fontos tanulság a büszkeséggel, sőt a PR-ral is kapcsolatos.
Mert itt aztán nem az a szlogen, hogy „öndicséret gyalázat”. Hanem talán inkább:
Csak semmi álszerénység!
Magyarországról érkezve feltűnő, hogy ezek az emberek több mindenre nagyon büszkék. A kertek udvarán ott a csillagsávos lobogó, amit önként felhúznak, hadd hirdesse a helyet, az „országmárkát” – akár saját maguknak is!
De nem csupán úgy általában az Egyesült Államokra, hanem külön a saját államukra is büszkeséggel hivatkoznak. Nagyon érdekes, cseppet sem konzervatív rendszámtáblák hirdetik az autókon Florida hivatalos becenevét: „the sunshine state”, vagyis a Napfény Állama.
A büszkeség és a jó PR jelei itt mindenhol tapasztalhatóak.
És hogyan állunk mi a büszkeséggel?
Néha megkérdem az embereket itthon: mire büszkék? És bizony sokszor hosszan elgondolkodnak…és valahogy csak nem jön a válasz.
Tán nem is olyan sok mindenre vagyunk mi büszkék itthon. Kicsit idegen, sőt talán ijesztő is számunkra ez az érzés. Ódzkodunk a szótól, félünk a fogalomtól, pedig csak utána kellene nézni, hogy miről is van szó valójában.
A WikiSzótár.hu oldalon ezt írja a büszke emberről: „öntudatos (személy), aki tisztában van saját értékével, érdemeivel, és ezért öröm tölti el”.
Hát hol itt a probléma?! Sehol. Mert ha valós értéken, érdemen alapul az érzés, akkor keresve sem találni benne semmi rosszat.
Továbbá a büszkeség mint főnév a szótár szerint nem más, mint „önmagunk értékének tudása. Bizonyosság abban, hogy magunkban vagy társainkkal együtt képesek vagyunk jó hatásokat okozni, célokat elérni.
Diadalmas érzés, amit az ember önmagába vetett hite, bizonyossága és a saját, magas szintű jóra törekvésének ideáljaihoz való igazodása tart fenn. Ez olyan önbecsülés, amit a csoportban betöltött szerep vagy az elért eredmény igazol vissza.”
Ez is egyenesen kívánatos, roppant pozitív dolog. Sokkal több kellene belőle – a személyzetkezelés, csapatépítés területén is.
Mennyire büszkék ránk a munkavállalóink?
Ha ránézünk az itthoni helyzetre, azt látjuk, hogy – miközben mindenféle eszközzel, sokszor szinte kétségbeesetten küzdünk a munkavállalókért –, nagyon kevés alkalmazottat tölt el valódi büszkeséggel, hogy valakihez tartozik. Holott ez lehetne a legerősebb kötelék a cég és a munkavállaló, a csapat és a csapattagok között.
Mi szükséges hozzá? Folyamatosan kommunikálni kellene a cég eredményeit. Nem csupán kifelé, az ügyfelek felé, hanem befelé is folyamatos PR-tevékenységet kellene folytatni.
Annál is inkább, mert ez nálunk sem teljesen ismeretlen gyakorlat. Év végén a vezető sok cégnél meghívja egy kis összejövetelre a csapatot, és számadás történik. Sőt, a jobb helyeken azt is megvizsgálják, hogy haladtak-e a céljaik felé, és mit értek el abból, amit január elején kitűztek.
Hát mit szólhatunk ehhez? Persze: tök jó! De nem elég.
Mert egy évben egyszer a gyereknek se elég elmondani, hogy mit várunk tőle, és hogy mennyire büszkék vagyunk rá, ha teljesítette az elvárást. A családban ezt legalább naponta ismételni kell, hogy a légkör részévé váljon, és természetes legyen.
Ugyanígy a cégben is folyamatos figyelmet kell fordítani a jó belső PR-ra, kiaknázva az ebben rejlő potenciált, erőforrásokat. Hogy miért? Mert a büszke munkatársak sokkal lojálisabbak. Sokkal nehezebben hagyják el a céget, amelyre felnéznek, és sokkal keményebben dolgoznak egy ilyen csapatért.
Ennek ellenére kevés az olyan vezető nálunk, akik igazán látná a büszkeség és a belső PR fontosságát. Azt, hogy a fluktuáció legyőzéséhez és hosszú távon lojális munkatársak biztosításához elsősorban két dolog kell: a célok világos tudata és az elért eredmények ismerete, amit a folyamatos belső kommunikáció tesz lehetővé.
Ahogyan épp az előbb megfogalmaztam egy lelkes ifjú hölgynek, aki interjúztattam, mert hozzánk szeretne jönni dolgozni: akik csak munkahelyet akarnak, azok nálunk, a Performiánál nem maradnak meg.
Méghozzá nem egyébért, hanem mert nekünk nem kisebb célunk van, mint valóban megváltoztatni Magyarországot azzal, hogy szerethető céget hozunk létre – mind a saját házunk táján, mind az ügyfeleinknél. Olyan céget, ahova az emberek szívesen járnak be.
Ezért a célért dolgozunk, és erre bizony büszkék is vagyunk!
Nemes-Nagy Szilvia
Személyzeti és vezetési szakértő
Építsd Fel A Csapatod!
Szerző: performia | jún 14, 2019 | Archivum
Azt már megszokhattuk, hogy a munkaerőhiány témája folyik a csapból is manapság. Sőt, talán épp az a baj, hogy megszoktuk? Mert a helyzet azóta is csak egyre romlik, hogy felütötte fejét a blogunkon (és hazánkban) ez a téma.
Most fordult a kocka: kisebbségben az elégedettek!
Friss adat: a Deloitte felmérésén részt vevő válaszadók mindössze 49 százaléka vélte úgy, hogy cégük munkatársai elégedettek a munkakörükkel. Normalitássá kezd tehát válni a kivétel, a krízis állapota, a tarthatatlan minták követése. A nem normális lesz lassan normálissá.
A teljes, hivatalos nevén „Deloitte 2019 Global Human Capital Trends Survey”-ként ismert kutatás 10 000 cég- és HR-vezető bevonásával, 119 országban készült, köztük Magyarországon is. A Pénzcentrum portál által idézett felmérés végső tanulsága szerint pedig immár egészen egyszerűen kimondható, hogy „a magyar melósok fele elégedetlen”!
Talán „megnyugtat” ez az eredmény, hogy nem vagy egyedül a problémával, ha magadon is érzed a jeleit. Pedig valójában arra kellene ebből következtetni, hogy az állapot tarthatatlan, és megoldásért kiált!
Az adatok azt tükrözik, hogy sajnos nincs meg kellő mértékben a motiváló környezet az alkalmazottak számára. A képzett, hosszú távon lojális munkaerő hovatovább fehér hollóvá lett: felkutatásuk és megtartásuk friss tudást igényel a valódi vezetők részéről.
Belülről, a cégnél dolgozó alkalmazottak szempontjából a munkaerőhiány lecsapódásaként a kiégés réme fenyeget. A legjobb alkalmazottaknak egyre többet kell dolgozniuk, miközben a személyzeti problémákkal elfoglalt cégvezető részéről nem mindig kapják meg a megérdemelt figyelmet, elismerést.
Nem is csoda, hogy ez a helyzet a maga során fluktuációt generál, és rengeteg idő, pénz és erőforrás megy el a keresgéléssel, betanítással meg az összes egyéb, a termelésre még csak nem is hasonlító tevékenységgel, amit ezek az áldatlan állapotok a nyakunkba varrnak.
Szóval épp ideje kialakítani egy emberibb, jobb légkörű, épelméjűbb céget, amelyben egyaránt otthon érezheti magát a főnök és az alkalmazott!
A Deloitte szakértője, Csépai Martin ezt úgy fogalmazta meg a Pénzcentrumon, hogy manapság „a munka és a magánélet egyre jobban integrálódik”, más szóval: nem abban a régi, ipari modellben élünk már, amikor egyrészt a családias légkör, a személyes értékek terepe, másrészt a puszta munkavégzés rideg, személytelen világa állt szemben, és nem volt közük egymáshoz.
Az egyének a munkájukban is keresik önmagukat, az önmegvalósítás lehetőségét, végső soron a boldogulást és a boldogságot! Bármely sikeres szervezetnek elsősorban ezt kell elősegítenie: hogy a személyes felelősség, az egyéni fontosság tudata és az értelmes élet feltételei a munkahelyen is adottak legyenek.
Sci-finek hangzik a jelenlegi viszonyok között? Ha nyitott vagy rá, hogy elkezdj dolgozni ezen, sőt, egy hatalmas lépést tégy a megoldás irányába, akkor szeretettel látunk a vezetői kommunikációs képzésen, amely megalapozza a váltást a jó irányba!
Nemes-Nagy Szilvia
Személyzeti és vezetési szakértő
Építsd Fel A Csapatod!
Szerző: performia | jún 7, 2019 | Archivum
Hát most végre újra itthon vagyok az egy hónapos floridai tanulmányút után! Édes a viszontlátás. 🙂
Főként képződni mentem, és nem annyira napozni. De azért elég idő volt ez arra, hogy kedvenc közös témánkkal, a személyzetkezeléssel, csapatépítéssel kapcsolatban is értékes helyszíni tapasztalatokat szerezzek.
Az utam jellegéből adódóan főként kereskedelmi dolgozókkal volt alkalmam találkozni, de általánosabban is érvényes a megállapítás: a személyzet mindenütt rendkívül, feltűnően kedves.
Ami persze sokkal kellemesebb az ügyfélnek is. De nem csak! Hiszen igazi nyertes-nyertes játszma ez, egy önépítő pozitív spirál. Mert az alkalmazottnak is sokkal könnyebb és méltóbb ez így…
Gondoljunk csak bele: mennyivel könnyebb így eltölteni az időt, és mennyivel boldogabbak ezek a munkavállalók, akik remek hangulatban és a (saját maguk által is teremtett) értelemmel és derűvel teli környezetben mozoghatnak.
Közhelyszámba megy, hogy a munkahelyünkön több időt töltünk ébren, tudatosan, mint akár otthon. Ezért nagyon nem mindegy, hogy az az idő miként telik el. Vontatottan és szájhúzósan, vagy lendületben és lelkesen?
Egy kis kellemes „kultúrsokk”
Hát itt tényleg levonták az ésszerű következtetést, és az utóbbira szavaztak. Meg is látszik azon a legnagyobb kulturális különbségen, ami jellemzi az itteni dolgozókat. Az előzékenység és a segítőkészség kultúráján, amely teljesen áthatja az ottani légkört.
Az alapelv és a követelmények szintjén van mindez megalapozva. A munkaadók részéről ugyanis alapkövetelmény, amire figyelnek, és amit pontosan be is tartatnak, hogy azok, akik képviselik a márkánkat, a brandhez és a céghez mindenben méltón tegyék.
Ennek egyik legérdekesebb, szinte megdöbbentő folyománya az általános jelenség, amit érdemes lenne itthon is megtanulnunk, átvennünk a napfényes Floridának arról a vidékéről, ahol megfordultam. Éspedig: teljesen mindegy, hogy valaki milyen poszton van – lehet, hogy a kávéautomatát tölti fel, és lehet, hogy kertet gyomlál, de ugyanúgy akár a vezérigazgató is –, a maga dolgát úgy csinálja, mintha a bolygó sorsa múlna rajta.
Hiszen valóban ezen múlik a mi világunk! Azon igényességen és a felelősségen, amelyet érte mindannyian a magunk helyén viselünk.
Hát ezt a tanulságot itt nagyon értik, és a magukévá tették. Teljes mértékben közössé van téve, tudatosítva van a CÉL a személyzet minden tagjában. Ebből a szempontból nincs is köztük különbség, hogy valaki mennyire „kicsi” vagy „nagy”, és mennyire „fent” vagy esetleg „lennebb” helyezkedik el a rendszerben.
Mi a titka? Minden munkatárs tisztában van vele, hogy az ő személyes munkája létfontosságú és elengedhetetlen a dolgok megfelelő menetéhez. Csökkentené az általa képviselt márka minőségét, végső soron a brand által képviselt küldetés árulója lenne, ha nem így csinálná.
Utópia, elérhetetlen eszmény? Ugyan, dehogy!
Nem lepődnék meg, ha ezen a ponton valaki egy kicsit soknak is érezné a beszámolómat. Hiszen nálunk nem igazán divat a lelkesedés. Mi több, néha meg is mosolyogjuk az elkötelezettséget.
Csakhogy emiatt nem egyszer sokkal alább is adjuk a kelleténél… a saját kárunkra!
Szóval nyugodtan hiheti bárki azt, hogy mindez idealisztikus, elérhetetlen álom. Csakhogy én egy hónapon keresztül megéltem és élveztem ezt. 🙂
Nincs benne semmi ördöngösség. Egyszerűen arról van szó, hogy akkor, ha egy szervezet jól van működtetve, és ha tiszták az irányelvek, sőt, azokat következetesen be is tartják, hát akkor a határ a csillagos ég!
Mi kell ehhez? Pontosan az, amivel mi a Performiánál foglalkozunk. Ki kell tudni választani a jó embereket, és meg kell tanítani őket mindenre, amitől jól működik a szervezet.
Teljesen tiszta és biztos ez a képlet. Egy ilyen csapatban, a közös cél tudatában lehet igazán látványosan teljesíteni, ahol az elveket ismerik, betartják és be is tartatják. És persze nem csak a főnök a beosztottal, ha a munkatársak egymással is! És ez nagy különbség!
Ennek egyik feltétele persze a magas szintű vezetői kommunikáció, amiről itt tudhatsz meg többet, ha még hatékonyabb szeretnél lenni a magad vezetői posztján.
De még ez se minden! A további tapasztalataimról a következő cikkekben olvashatsz.
Nemes-Nagy Szilvia
Személyzeti és vezetési szakértő
Építsd Fel A Csapatod!
Szerző: performia | máj 31, 2019 | Archivum
Igazából nem is csak arról van szó, hogy a jó munkaerő (is) felmond(hat) – a valódi probléma ennél sokkal súlyosabb. Éspedig: sokszor éppen a jó munkaerő mond fel a leghamarabb!
Akkor, ha nem kezelik megfelelően. Akik meg maradnak… Hát, arra nem igazán lehet jövőt – profitot és termelést – építeni, hogy kulturáltan fogalmazzunk.
Legutóbb a Life Advisor blogon találkoztam egy érdekes cikkel arról, hogy milyen nehézségekbe ütközik a jó alkalmazottak megtartása, ebből szemezgetünk alább!
Egyszerű, elkerülhető hibákról van szó, csakhogy ehhez először is tudatosítani kell őket. Utána pedig ismerni kell a kincset érő megoldásokat is, amikről itt lesz részletesebben szó.
A felmérések szerint a következő okok miatt érzi a munkavállalók jelentős része úgy, hogy váltania kell – méghozzá éppen azok, akik a legértékesebbek. Mert soha nem a férgese hullik, ahogyan pedig a mondás előírná, hanem a legjobbak! De csak akkor, ha elharapóznak az alábbi hibák:
-
Túl sok az értelmetlen szabály
Sok cég túlzásokba esik, és nem annyira a teljesítményt nézi, mint inkább egészen aprólékosan megfigyeli, nyomon követi az alkalmazottak minden lépését (mobiltelefonozás, privát internethasználat stb.).
Holott nem ezen múlik a cég sikere, hogy a Nagy Testvér mindenen állandóan rajta tartsa a szemét, hanem csakis az eredményeken.
Magyarán: egyenlően kezelnek mindenkit, így azokat is, akik nem egyenlő teljesítményt tesznek le az asztalra. A megfelelő megbecsülés helyett, ami az eliteknek jár ki, ugyanolyan figyelemmel jutalmazzák a nem termelő, lusta kollégákat.
Sőt! Mivel a problémáknak van egy olyan furcsa természete, hogy jobban magukra vonják a figyelmet mindannál a rengeteg dolognál, ami jól, mi több, szuperül működik, kialakulhat akár az az áldatlan helyzet is, hogy több figyelemmel jutalmazzák a cégben a nem dolgozókat, mint a mindent simán teljesítő és látszólag különösebb erőfeszítés nélkül is sikeres húzóembereket.
Na ez aztán szép kis paradoxon! Hát ilyen helyről persze mindenki elmenne, aki valamicskét is ér…
-
Túl gyengék a leggyengébb láncszemek
Azt szokták mondani – és ez teljesen igaz! –, hogy a legerősebb lánc is csak annyira erős, mint a leggyengébb szeme. A csatorna hozamát is a legszűkebb keresztmetszet határozza meg, bármilyen nagy egyébként az átmérője. És a világ legjobb zenekara is csak annyira lehet jó, amennyire a leggyengébb zenészük! Ha egyvalaki hamisan kornyikál, már az is képes elrontani a teljes produkciót.
Ez mind (szinte) ugyanaz a gondolat: az alacsony teljesítmény mindenkire hatással van, aki a gyenge, de megtűrt munkaerő körül él és mozog. Ha pedig az alacsony teljesítmény túlságosan is alacsony, az lehúzhatja a teljes csapat morálját, és messzire kergeti a jó munkaerőt, akivel mi együtt szeretnénk dolgozni.
-
A főnök csak a rosszat látja, és nem szól semmit, ha bármit is jól csinálsz
Kicsit hasonló az egyenlősdi játékhoz, csak más megközelítésben. A pozitív teljesítményt kell igazán figyelni és jutalmazni. Többek között azért is, mert felmondáshoz vezet, ha erről megfeledkeznek.
Ahol azonban nem foglalkoznak személyre szabottan is magas színvonalon, emberileg a munkavállalókkal, ott azok az emberek, akik érzik és tudják önmagukról, hogy pedig megérdemelnék, szedni fogják a sátorfájukat, és lelépnek.
-
Nem építenek eléggé az erősségekre
Holott a legszebb sikereket úgy lehet elérni, ha a kiemelkedő alkalmazottak szenvedélyére, céljaira, személyes ambícióira és erősségeire építünk. A Google-nél vagy az Apple-nél ezért hagyják, sőt szorgalmazzák azt, hogy az alkalmazottak a saját szenvedélyüknek is éljenek.
Egekbe emeli a termelékenységet, és fokozza a munkahelyi elégedettséget az, ha megvan ez a támogató céges kultúra: mindenki nyer vele. Hiszen az alkalmazott remekül érzi magát, és személyesen is profitál a cseréből, miközben a főnök meg a tulaj és a cég is csak nyer vele.
Nagyjából így fest az összkép arról, hogy milyen az a munkahely, ahonnan a valamirevaló alkalmazottak sírva menekülnek. De mit kell tenni ahhoz, hogy elkerüljük ezeket a csapdákat – és az összes többi problémát is, ami a bukáshoz vezethet?
Marten Runow azért jön ismét hazánkba, hogy ezt részletesen kifejtse a Hogyan tartsd meg a jó munkaerőt tréning résztvevőinek!
Találkozzunk ezen a rendezvényen, hogy Te is leszámolj a fluktuáció rémével!
Nemes-Nagy Szilvia
Személyzeti és vezetési szakértő
Építsd Fel A Csapatod!
Szerző: performia | máj 20, 2019 | Archivum
A hírek arról szólnak, hogy „lassan mindenki talál magának munkát”: idehaza és külföldön is egyre többen dolgoznak. Ez számos cég számára, a vezető szemszögéből nézve, nem annyira jó hír. Hiszen folyamatos béremelésekre, beruházásokra, már-már emberfeletti erőfeszítésekre készteti a munkáltatókat!
De vajon a végtelenségig fog lehetni bírni a bérversenyt? Aligha. Elvégre mindenki a piacról él – a Te versenytársaid is! Ha az nyomaszt, hogy talán ők egészen más lehetőségekkel rendelkeznek, ami a bérköltségekre fordítható összegeket illeti, akkor most olyanformán kell gondolkodnod, mint az ökölvívónak, akit az edzője azzal nyugtatott, hogy bizony az ellenfele se hétfejű sárkány, hanem vele azonos súlycsoportban küzd.
Ugyanakkor, mivel immár szinte csak a teljesen képzetlen munkaerő maradt a piacon, nagyon nem mindegy, hogy kiket vonz be a céged munkaerőként, és miként fogja megtartani a csapatban ezeket az embereket. Az azonban látszik, hogy valami egyéb fogja meghatározni a nyerteseket, mint csupán a rendelkezésre álló összegek, amik a fizetésekre szivárognak el egyre nagyobb mennyiségben.
Most kell résen lenned, ha cégvezető vagy!
Mivel a problémák és a rendelkezésre álló objektív megoldási eszközök nagyjából minden vezető számára azonosak – legalábbis egy-egy „súlycsoporton” belül –, elérkeztünk ahhoz a pillanathoz, amikor a professzionális csapatépítés tudása és gyakorlata lesz a döntő. Mert az a vezető, aki most nem figyel, hogy milyen állapotban van a csapata, és hogyan erősíthető meg a munkamorál, hamarosan azzal a problémával találhatja szemben magát, hogy észrevétlenül széthullik a csapata.
Ennek a nyomasztó helyzetnek betudhatóan vált lassan szállóigévé, hogy „a megtartás lett az új toborzás”. Vagy egyszerűbben: ha jó vagyok a megtartásban, akkor sokkal kevesebbet kell keresgélnem, és inkább az igazi szakterületemen dolgozhatok, haladhatok, fejlődhetek mint vállalkozás. Tanácsom ezért a következő: képezd ki magad egyszer és mindenkorra a jó munkaerő megtartása terén, és Te az idő alatt fejlesztheted a cégedet, és növelheted a bevételedet, nyereségedet, amely idő alatt más a munkaerőproblémák megoldásán szenved.
Most az fog nyerni, piacot szerezni, aki több munkát tud vállalni, mert megvannak hozzá az emberei, akikre számíthat, méghozzá annak köszönhetően, hogy jó munkahelyi légkört, motivációt, emberi értelmet és célt tudott biztosítani számukra a munka terén is. A jó munkaerő megtartásába ezért érdemes némi időt fektetni, mert állítható, hogy ez a titkos tényező lesz a vízválasztó a jövő piaci versenyében.
Milyen tippünk van ehhez? Bizonyára hallottál róla, hogy nemsokára újra körünkben üdvözölhetjük a csapatépítés svéd nagymesterét, Marten Runowot, aki épp a mostani krízishelyzet megoldásában fog segíteni hazánkban is. Ha módszereit alkalmazni kezded, cégednek a magasan képzett és motivált munkaerő jut majd, amelyet hosszú távon meg is fogsz tudni tartani.
Ezért, ha még nem tetted volna meg, akkor most regisztrálj a fluktuáció leküzdésében segítő tréningjére, hogy a nyertesek közt legyél!
Nemes-Nagy Szilvia
Személyzeti és vezetési szakértő
Építsd Fel A Csapatod!
