Őszintén a személyzetről: Hogyan alhat nyugodtan egy cégvezető?

Őszintén a személyzetről: Hogyan alhat nyugodtan egy cégvezető?

Ha cégvezető vagy, talán ismerős. Munkájukba, saját vállalatukba beleragadt vezetőkkel pörög a mókuskerék, és felőrölheti sokak legszebb éveit, életkedvét és cselekvő erejét.

Ma 10 vezető közül 9 személyzeti problémákkal küzd. Ezért folyamatosan ott (is) kell lennie, ahol egyébként vezetőként semmi közvetlen keresnivalója nem volna.

Például jelen kell lennie a termelésben, hogy folyamatosan ellenőrizze a minőséget. Már csak ezért sem alhat igazán nyugodtan. Aztán meg az új emberek folyamatos betanításával is foglalkoznia kell. Ez is rengeteg időt és energiát vesz el.

Nem is sorolom tovább. Már ez önmagában két olyan poszt, amit a többi mellett kín lehet egyedül cipelni!

Nem is beszélve arról, hogy szeretnénk, ha azért magánéletünk, hobbink, vakációnk is lehetne – és más hasonló „apróságok”, amik nélkül nem teljes az élet.

Kérdezzük hát inkább azt: mi a megoldás?
 

Így juthat több időd arra, amit a cégvezető kell csináljon

 
Induljunk ki abból, hogy mi lenne az ideális kép!

Az igazi vezető nem attól lesz azzá, hogy ezt a hangzatos és valóban szép címet írja a névjegyén vagy az irodája ajtaján. Hanem attól, hogy felülről és kívülről is rá tud nézni a dolgokra. Ezért a jövő tervezésével tud foglalkozni. Irányítani tud. Nem tűzoltással kezeli, hanem megelőzi a cége problémáit, és így egyre nagyobb sikereket ér el.

Mi ehhez képest a szomorú valóság? Az említett 10 vezető közül 9 lyukakat tömköd be, és hiányzó láncszemeket pótol. Rendszerint mindkettőt a saját figyelmével, idejével és energiájával.


És mi az oka ennek? Az az egyszerű törvényszerűség, ami ugyanolyan általánosan hat, mint a fizikában az általános tömegvonzás törvénye. Csak itt a vezető folyamatos jelenlétét vonzza magához a tonnás súlyú probléma.

Mégpedig arról van szó, hogy ha egy cégben nem stabil egy terület, és ha valami nincs rendesen megalapozva, akkor azt az ügyvezető csinálja. Ez az intő jel, amiből rájöhetsz arra, hogy hiányzik valami: mindig saját magaddal kell pótolnod a hiányt, és ez idővel felőröl.

De van megoldás is. Ez pedig az, hogy utána kell járni, és ki kell nyomozni, hogy pontosan hol rejlik a problémák ősforrása. Mi az az egy dolog, amit ha jól csinálunk, rögtön könnyebbé válhat minden más?

Ezt a tényezőt kell megváltoztatni ahhoz, hogy a cégbe beleragadt ügyvezető kijöhessen végre a napvilágra, ha nem is rögtön teljesen szabaddá vált tulajdonosi pozícióba, de legalább „csak” mint ügyvezető tudjon tevékenykedni, akinek a felelőssége nem a mindenesi szerep, hanem a jövő tervezése.

Ezt a kérdéskört járja körül új tréningünk, A hiányzó összetevő, amelynek az a célja, hogy a one man showból, vagyis az akárhány fős, de lényegében a vezető személyétől függő és ezért egyszemélyes vállalkozásból önműködő vállalatot varázsoljon.

Szeretettel várlak erre a különleges képzésre, ha Te is úgy érzed, hogy az idei tavasz jó alkalom lehet egy kicsit megújulni!
 
 
Nemes-Nagy Szilvia
Személyzeti és vezetési szakértő
Építsd Fel A Csapatod!

Szeretnéd megtalálni a hiányzó összetevőt a saját céged számára? Gyere el az új tréningre, amely a legfrissebb adatokra épül! Kattints tovább a linkre, és megtudod, mit tehetsz a cégvezető jól megérdemelt nyugalmáért!

Őszintén a személyzetről: Oltári baklövések a személyzetfelvételben

Őszintén a személyzetről: Oltári baklövések a személyzetfelvételben

Hiába van munkaerőhiány, mert kapkodva és a stressztől verejtékben úszva nem lehet jó személyzeti döntéseket hozni. Ehhez mérőeszköz (Exec-U teszt) és a profi állásinterjú adatok kellenek. Nagyjából így foglalható össze az előző heti történetünk tanulsága.

Emlékszel még? A múlt héten ismét kiderült a személyiségteszt kritikájára adott válaszból: hiába van emberhiány, mert ha felvesszük a rossz munkaerőt, azzal csak nagyobb kárt csinálunk, mint azzal, ha akár üresen áll még egy ideig a pozíció.

Igaz, hogy nem termel többet a cég, és így talán nem lesz növekedés. Na de legalább nem okoz nekünk egyenesen kárt a bérköltség fejében az oda nem illő ember!

Az alapszabály tehát: „először is ne ártsunk!ˮ Az orvosképzésnek ez az alapelve (primum non nocere) a személyzetfelvétel területén is 100%-ig érvényes. Nem a hiány és a szükség kell diktálja a döntést, mert szerencsére van rá módszer, hogy lássuk azt, ami amúgy láthatatlan: a jelölt jövőbeli termelékenységét.

Eddig az elmélet és a bevezető. Na de mi a tapasztalat? Mi szokott lenni ehhez képest a jelenlegi vezetői gyakorlat? És mik a legnagyobb baklövések a személyzetfelvételben?

 

Nem biztos, hogy a Google a barátod

Az egyik gyakori hiba nem is vezetői készületlenségből ered, hanem rossz helyről való tájékozódásból. Felelős emberekről van szó, akik keresik a forrást, csak éppen nem a legjobb helyen.

Mert hogy is szól a szlogen? „A Google a barátod.ˮ Úgyhogy a személyzeti döntéshozó bepötyögi a keresőszót („állásinterjúˮ vagy valami hasonló), és már jön is szembe a butaságok áradata, a szakszerűtlen kérdésjavaslatok.

Sajnos ez a valóság: innen-onnan vadásszák össze egyes vezetők a kérdéseket, pl. az internetről. Első hallásra talán furfangosnak, szellemesnek tűnnek, de valójában annyi közük van az adatolt, megbízható személyzetfelvételhez, mint annak, ha kávézaccból jósolnánk.

Íme egy-két gyöngyszem. „Ha Ön fa lenne, milyen fa szeretne lenni?ˮ Na és az „ideálisˮ válasz, amit elvárnának a jelölttől: hát ALMAFA – mert az termő! 🙂


Emlékszem egy esetre, amikor területi képviselő jelöltet mutattunk be az ügyfelünknek. Az interjúzásban képzetlen, pontosabban: önművelő (autodidakta) ügyvezető a következőt kérdezte: „ha Ön megáll egy benzinkútnál, mibe kéri a kávét, papírbögrébe vagy porcelán csészébe?ˮ Mi meg csak pislogtunk, mert nem értettük, hogy ez most mire jó. Az interjú után kifaggatuk az ügyvezetőt, hogy mi volt a helyes válasz. Azt mondta, hát a porceláncsésze, mert az azt jelenti, hogy igényes az illető… 🙂

Mi a baj ezekkel a kérdésekkel? Nincs meg a céljuk. A kérdező maga sem tudja, mit is akar kihozni az egészből. Cserébe aztán ehhez méltó válaszokat is kap. Rögtön bejön a képbe a színlelés. Mesterkéltségre mesterkéltség lesz a reakció. Mert a jelölt érzi, hogy művi a kérdés, és nem a saját, hiteles válaszán kezd el gondolkodni, hanem azon, hogy mit is akar hallani az interjúztató.

Hát így aztán kölcsönösen orruknál fogva vezethetik, hitegethetik egymást – csak az eredmény lehet, hogy nagy csalódást lesz, amikor a tényleges munkavégzés ideje jön el. Mert a jelöltnek csak a beszélőkéje volt jó, de a munka mezején adott esetben fabatkát sem ér az illető.

 

Most akkor szónokot vagy munkatársat keresünk?

Ehhez az utóbbi gondolathoz kapcsolódik egy másik szarvashiba. Elküldjük a jelöltet szépen a céghez. Az ügyvezető beszél vele, és néha (de csak akkor, ha az illető nem képzett az interjúztatásban!) a következő jön vissza hozzánk válaszként: „hááát… nem igazán győzött meg a jelöltˮ.

De kérem, hát mit értsünk ezen a meggyőzésen?! Nem szónokképzőt végzett embereket akarunk felvenni, hanem jól dolgozó embereket, ugye? Még az olyan, kommunikációra (is) épülő szakmák esetében sem biztos, hogy épp a meggyőző beszéd a legfontosabb szempont, mint például az értékesítés.

Van olyan értékesítő ismerősöm, aki hihetetlen elkötezelezett, szívből és lélekkel végzi a munkáját, úgyhogy annyira rá tud hangolódni az ügyfelekre, hogy nagyon hatékonyan ad el. De ő egy interjún nem fog jól teljesíteni, mert nem szeret szerepelni, nem önmagával van elfoglalva, hanem az ügyfelével. És pont ez az értékesítői sikerének a titka!

Mint általános szabályszerűség, megállapítható tehát, hogy a termelő emberek ritkán igazán jók abban, hogy eladják magukat. Mert ők nem erre építik fel a karrierjüket, hanem a teljesítményükre. Épp ezért, ha a személyzeti döntéshozó nem képzett az interjúztatásban, akkor könnyen megtéveszthetik azok, akiknek viszont nem az az elvük, hogy a tettek beszéljenek a szavak helyett, hanem csak nagy dumások.

Nagyjából ez az összkép. Már „csakˮ az lenne a kérdés, hogy: ha nem így, akkor hogyan?! Miként járjunk el?

Az őszinte válasz az, hogy valóban nem könnyű. Sőt igazi művészet meglátni, hogy ki az, aki el fogja végezni a munkát. Mi pedig épp ennek a művészetnek az elsajátításában tudunk támogatni Téged a képzéseinkkel.

 

Nemes-Nagy Szilvia
Személyzeti és vezetési szakértő
Építsd Fel A Csapatod!

Őszintén a személyzetről: Kritikát kapott a személyiségteszt. De nem maradunk adósok!

Őszintén a személyzetről: Kritikát kapott a személyiségteszt. De nem maradunk adósok!

Te is a megérzéseidre szoktál hallgatni? Oké, jól teszed! Például, ha a személyiségteszt nincs a kezed ügyében. Ezek a sejtések és sugallatok nagyon fontosak, és soha nem szabad leértékelni őket. De mikor hallgatunk rájuk? Csak akkor, ha nincs más, megbízhatóbb támaszunk.

De most tegye mindenki a szívére a kezét! Van-e köztünk bárki, aki még soha nem csalódott egy személyben – akár pozitívan, akár negatívan?

Van úgy, hogy azt mondjuk valakiről: „Elsőre nem volt szimpatikus, de aztán megismertem, és mára a legjobb barátok lettünk.ˮ Meg persze ennek az ellenkezője is sokszor előfordul. Úgyhogy világos:
 

A „nagy emberismerőkˮ szoktak a legnagyobbat tévedni!

Általában inkább arra emlékszünk, amikor az érzékelésünk óvatosságra intett. A határozott NEM-re, amit az érzéseink egy személy kapcsán közvetítenek. Arra már kevésbé tudunk példát mondani, például a személyzetfelvétel esetében, hogy: „Ó, ez egy szimpatikus ember, jöjjön!”

Egészen röviden összefoglalva erre való a személyiségteszt, hogy ne csak reméld: igaz, amit érzel, hanem meg is tudj győződni róla. Mert sejtés és bizonyosság közt ég és föld a különbség, és a tét jelentős.

Sokszor van olyan, hogy a felvétel alatt valaki még nagyon hatékony, de aztán, amikor önállóan munkába állt, hát valahogy csak nem jönnek az eredmények. Helyette inkább kritizálni kezd, ellened fordul, hogy megmagyarázza Neked és saját magának, hogy miért nem termel.

De miért mondtam el mindezt bevezetőül? Nos, a minap kritikát kaptunk egy ügyfelünktől, és erre mindig érdemes figyelni. A visszajelzés lényege ez volt:
 

„Szerintem túl szigorú a személyiségteszt, sok embert kiszűr, aki jó lehetne.”

Ez az ellenvetés megér egy misét, és megérdemli, hogy komolyan vegyük – mint minden visszajelzést –, mert alkalmat ad a félreértések tisztázására. Hát íme, pontokba szedve lépésről lépésre:

1. Először is ezt csak akkor tudnánk meg teljes bizonyossággal, ha alkalmaznánk ezeket az embereket és hónapokig megfigyelhetnénk őket. Egyébként csak feltételezés a fenti állítás. „Jó lehetne” az illető – vagy nem. A kísérletezés ára: több milliós bérköltség
 
2. Az Exec-U teszt nagyon alapos. Azt mutatja, ami van. És igen, ez így igaz: társadalmunkban csak nagyon kevés az igazán jó állapotú ember. A teszt a mai társadalom állapotát pontosan mutatja. Kevés az az ember, aki képes józan ítélőképességgel élni az életét. Ha körbenézel a társadalomban, akkor talán teszt nélkül is látod, hogy valami nincs teljesen rendben, hogy most finoman fogalmazzunk. Szerencsére azonban ez nem jelenti azt, hogy lehetetlen lenne jó embereket találni, hanem csak annyit, hogy bizony gondosan és szigorúan kell szűrni, válogatni.
 
3. Sokszor jobb képet látunk a személyes, beszélgetős interjún, mint amit az Exec-U teszt mutat. Ez így igaz! Ennek az az oka, hogy a nagy interjún nem a személyt, hanem a maszkot: a szociális viselkedést (tónust) látjuk. Ezzel szemben a személyiségteszt az általános, valódi viselkedést mutatja meg, szociális máz nélkül.

Ez a kettő gyakran nagyon különbözik. A szociális a társadalmilag elfogadott, tanult viselkedés. Könnyen megfigyelheted egyes embereken, hogy teljesen máshogy viselkednek idegen környezetben, mint például otthon, a családdal.

Hadd meséljek erről kicsit, hogy jobban megnézzük, miről van szó! Nyaranta, amikor a strandon vagyunk, 10 perc után már unatkozom, és keresek magamnak elfoglaltságot. A múltkor csak nézelődtem, figyeltem a körülöttünk időző családokat. Döbbenten vettem észre, hogy mennyire tiszteletlenül, mennyire türelmetlenül szólnak a szeretteikhez az emberek.

Na de gondolod, hogy egy állásinterjún ezt az arcukat fogják mutatni? Dehogy! Még egy kevésbé intelligens ember is képes rövid ideig „viselkedni”, eleget tenni az elvárásoknak.

És ez bizony megtévesztő lehet. Mert később, a munka során már bizony elő fog jönni az igazi énje ennek az embernek is.

És itt még egy megjegyzést teszek. Az egyik ügyfelemnél teszteltünk egy jelöltet a héten. Ők már évek óta használják az Exec-U tesztet kiválasztásra. Felhívott a teszt után, mert most annyira mást látott a tesztben, mint a valóságban, amikor a hölggyel találkozott. A jelöltet ráadásul HR-es posztra keresték. Sok-sok felkiáltójellel írtam le nekik, hogy fel ne vegyék! Látszott a tesztjén, hogy pontosan tisztában van azzal, hogy miként „kell” viselkedni, hogyan lehet eladni magát. Közben a tesztje pedig maga a horror volt. Na hát pont ezért volt annyira meglepődve a vezető, amikor a teszt szöges ellentéte volt a személyes tapasztalatának.

Olyan ez, mint amikor egy rosszul működő, szépre festett autót beviszünk a szerelőhöz, rákötjük az elektronikus diagnosztikai műszerre, és az kimutatja nekünk: lehet, hogy ma még gurul, de ez és ez az alkatrésze már nem működik jól. Pár nap múlva cserben fog minket hagyni épp a legrosszabbkor, az autópálya közepén.


 
4. Miért más még az interjú és a teszt által mutatott valóság?

Normál körülmények között a legtöbb ember a szociálisan elvárt módon reagál az őt érő ingerekre. De stressz hatására vagy nagyobb nyomásra bizony megmutatkozik az igazi arcuk. Az Exec-U teszt ezt is megmutatja nekünk. Például, ha egy fiú és egy lány elmennek randizni, moziba készülnek, minden jól alakul. Ilyen helyzetben nincs semmi stressz. Aztán összeköltöznek, és jönnek a problémák. Hát ilyenkor már lehet, hogy nem olyan jó a partner. Úgy reagál a párunk, ahogy a mozis randi alatt el sem tudtuk képzelni.

Hasonló a helyzet a személyzetfelvételben. Egy kellemes állásinterjún nem fogjuk meglátni, hogy hogy viselkedik valaki stresszes helyzetben. Ezt csakis a mélyebbre hatoló a teszt mutatja meg.
 
5. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az Exec-U teszt az egyik, nagyon fontos, de nem az egyetlen vizsgálat, amit elvégzünk. Az elv pedig a következő: a termelékenység mindig a személyiség fölött áll. Elvégre nem jóbarátot vagy – az előbbi példát felidézve – partnert keresünk most, hanem munkatársat.

A jelöltek szűrésénél tehát törekszünk a teljes képre, különös tekintettel a termelékenységre, és a szűrésünk több vizsgálatból fog összeállni. Ennek alapján tudjuk eldönteni, mennyi kockázattal jár valakinek az alkalmazása.

Mit jelent ez? Például, adott esetben, ha van egy kiválóan termelő emberünk, akkor neki elnézhetjük, ha néha kicsit nyersebb a stílusa. Sőt lehet, hogy később tudjuk ezt javítani. De teszt nélkül valószínű, hogy ezt az embert nem vennénk fel a stílusa miatt, pedig megérdemelné, mert hasznos csapattag lenne, és mindent összevetve nyereséget jelentene a cégünk számára.
 
6. Bármit mutat az Exec-U teszt, minden esetben ellenőrizd le azt a referenciaszemélynél! Végezz alapos standard Performia referenciaellenőrzést! Ez az, amit sajnos aránylag kevesen használnak, és sokszor a saját maguk kárára kihagynak. Pedig horrorsztorikat tudok arról mesélni, hogy mi történhet, ha átugorják ezt a lépést a cégek. Mi ezt is részletesen megtanítjuk, mert elengedhetetlen része a személyzetfelvételnek.
 
7. Inkább tévedj úgy, hogy nem veszel fel egy talán jó embert, mint úgy, hogy felveszel egy rosszat! Egy ügyfelünk egyszer őszintén elmondta nekem, hogy ő azért még használat közben is szkeptikus volt. Próbált okosabb lenni a tesztnél, és felvett egy-két olyan ember is, akit a személyiségteszt eredményei alapján nem javasoltunk. Ma már nem próbálkozik ezzel, mert eleget tanult a saját kárán. Inkább élvezi, hogy biztos alapokra építheti a csapatát, és a cég jövőjére tud koncentrálni.
 
8. Egy visszajelzés V. Péter cégvezető ügyfelemtől, aki évek óta kizárólag a Performia személyiségteszt alapján veszi fel az embereket! „Csak három embert kellett elküldenem azok közül, akiket Performia teszttel vettünk fel. Igaz, mind a háromra azt mondtátok, hogy nem javasoljátok!

Végül pedig még egy utolsó megjegyzés – a teljes átláthatóság és a bizalom jegyében. Mert lehet, hogy most kicsit saját magunk ellen is beszélek, de el kell mondanom Neked, hogy csak teszt alapján felvenni valakit legalább akkora hiba, mint teszt nélkül.

Mi hát a siker titka? Képzettnek kell lenni a személyzetfelvétel témakörében, és az összes meglévő eszközt használni kell. A teljes fegyvertárat be kell vetni, ha meg akarjuk nyerni a csatát!

Hogy miért? Mert az emberek – mint tudjuk –, nagyon bonyolultak, összetettek tudnak lenni. Úgyhogy csak így, több területen velünk haladva leszel képes minél több részletre rálátni és megérteni az adatokat.

Egyszóval használd a tesztet, és képezd is magad! Ha így teszel, az eredmény nem marad el: termelékeny és összetartó csapatod lesz.
 
 
Nemes-Nagy Szilvia
Személyzeti és vezetési szakértő
Építsd Fel A Csapatod!
 
Ne higyj el semmit látatlanban! Nincs párja annak, ha magunk győződhetünk meg a gyakorlatban valaminek az igazáról. Kattints a linkre, hogy kipróbáld, mit tud a méltán sokat emlegetett Exec-U teszt!

Őszintén a személyzetről: Az állásinterjú mesterfokú technikái

Őszintén a személyzetről: Az állásinterjú mesterfokú technikái

Emlékszel? Ott hagytuk abba a múlt héten, hogy az állásinterjú alkalmával jól kérdezni nem mindenki tud, és ennek az az eredménye, hogy kárba vesznek az előzőleg nehezen megszerzett adatok, és felfedezetlenül maradhatnak a rejtett gyöngyszemek, mert a rokonszenv válik uralkodóvá a termelékenység előrejelzése helyett.
 

Mi biztosít kontrollt az állásinterjú felett? Az Interjútechnikák tréningről

Az, hogy a szimpátia alapján való személyzetfelvétel megszűnik, és a cégvezetőket magabiztossá teszi a megszerzett tudás, a kétnapos, intenzív tréningünk stabil eredménye. Minden esetben bejön, mert a helyzetgyakorlatok olyanok, hogy megtanítják az interjúztató személyt a társas viselkedés mindennapokban mutatott maszkja mögé nézni és meglátni a jelölt valódi arcát.
 
Ha ez a készség nincs meg bennünk, akkor végig lehet udvariaskodni egymással akár egy órát is, és egy lépéssel se kerültünk közelebb ahhoz, hogy megismerjük a leendő munkatársat. Túl nagy kockázat „lakva megismerni”, mint ahogyan a párválasztás esetében mondják!
 
Dolgozni ugyanis nem azzal az álarccal, az elvárások szerint megmutatkozó emberrel fogsz, hanem a valódi énjével. Ezért van, hogy a látszólag jól sikerült interjúk után szoktak a legnagyobb csalódások érni, amikor valóban megismerjük magát a személyt.

Ennek a maszknak a lefejtésére a tréning az egyedüli hatékony eszközt, a kérdezés technikáját adja át Neked. De nem csak elmondjuk vagy lediktáljuk a javasolt kérdéseket. Hanem be is gyakoroljuk élőben, ott a helyszínen, hogy miket kell kérdezned, és hogyan kell értelmezned a jelölt akár legapróbb rezzenéseit, hallgatásait és megszólalásait, válaszait és testbeszédét.
 
Célunk nem az, hogy csak udvariaskodjunk, és egyben a felszínen maradjunk. Nem érdekel minket a jelölt magánélete, ízlése, világnézete. Elvégre nem ez fogja meghatározni azt, hogy milyen hasznot tud hozni a cégnek, se ahhoz nincs túl sok köze, hogy plusz vagy mínuszt fog-e jelenteni a csapat számára.
 
Tehát csak az érdekel, hogy van-e olyan tényező, ami akadályozza a személyt a hatékony munkavégzésben! Más szóval, az állásinterjú valójában nem más, mint termelékenységi elemzés és előrejelzés. Nem felszínes benyomásszerzés, nem ismerkedés vagy bármi hasonló.
 
Mi a garancia, hogy ez mást és többet nyújt? Nos, a képzés végén az elméleti és gyakorlati ismeretekre a kipróbálás teszi fel a koronát. A résztvevők 10-15 perces próbainterjúkat folytatnak le egymással, és csodák csodájára ennyi idő alatt mindent megtudnak a másik félről, ami valóban fontos, és ami a munkaadót érdekelheti. Ennyi idő is elég az objektív és pontos adatok megszerzéséhez, ha tudod, hogy mit csinálsz!
 
 
Nemes-Nagy Szilvia
Személyzeti és vezetési szakértő
Építsd Fel A Csapatod!

Szeretnéd elsajátítani a kérdezés technikáját? Gyere el az Interjútechnikák tréningre a HR-eseddel együtt>>

Őszintén a személyzetről: Kérdezni bárki tud? Avagy miért tanuld az állásinterjú technikáját

Őszintén a személyzetről: Kérdezni bárki tud? Avagy miért tanuld az állásinterjú technikáját

Az állásinterjú egyik nagy csapdája: minden cégvezető bízik annyira a saját, „természetes” emberismeretében, hogy teljesen erre bízza a kiválasztást. Ilyenkor arra gondolnak, vagy akár ki is mondják, hogy: „ugyan miért kellene az állásinterjú tartásáról külön tanulni? Elvégre kérdezni bárki tud, vagy neeem?”

De valójában még a célzott és eredményes kérdezés se magától értetődő. Hát még a válaszok értelmezése!

Két alapvető tényező, ami az állásinterjú során félreviszi a döntéshozó figyelmét

Akár a vezető, akár a HR-es tartja a felvételi beszélgetést, az emberi figyelem ugyanazon két beépített „rendszerhibájának” van kitéve.

Egyrészt: ha nincsenek megbízható adataid arról, hogy mit és miért kérdezz, illetve annak kapcsán, hogy a válaszokat miként értelmezd, akkor el fogsz veszni azokban a részletekben, amik nem annyira lényegesek.

Másrészt, némileg ehhez az előzőhöz is kapcsolódóan: megbízható adatok hiányában mindig az utolsó benyomás a legerősebb. Ez pedig a felvételi eljárás esetében az állásinterjú, ami az utolsó benyomás erőssége által simán lenullázhatja mindazt a munkát, ami előzőleg folyt.

Na hát így persze hiába minden befektetett idő, ha a döntés pillanatához közelebbi információk, sőt inkább csak: benyomások sokkal nagyobb súllyal esnek latba, és félreviszik a döntést!

Hogyan zajlik egy átlagos cégben a felvételi folyamat?

Az egyszerűség kedvéért kezdjük most ott, hogy már be is csordogáltak az önéletrajzok az álláshirdetésre. Ezek alapján – habár egy írott önéletrajzból szinte semmi érdemlegeset se lehet megtudni, sőt valójában még azt se, hogy amit ott ír, az egyáltalán igaz-e! – valaki a cégből valamilyen szempontok alapján szűrést végez, és behívja a jelölteket. Jöhet az állásinterjú.


Csakhogy itt jön a nagy bökkenő. Abban a pillanatban, hogy az interjúztató személynek nincs tudatos koncepciója arról, hogy milyen sorrendben miket kérdezünk, miért pont azokat a dolgokat, és mit figyelünk a válaszoknál, meg hogyan értékeljük ki azt az embert, aki bejött…. nos, ilyenkor már az eredmény se lehet olyan egzakt, hogy az alapján megbízható döntést lehetne hozni.

Ezért aztán mi lesz? Az interjúvezető szimpátia alapján fog dönteni. Felveszi azt, aki jól el tudta adni magát. Pedig az néha egészen más, mint a termelékeny, dolgozni szerető ember típusa. Ráadásul sokszor köszönőviszonyban sincs egymással egyrészt az a szociális maszk, amit a felkészületlenül, csak úgy rokonszenv alapon tartott interjú során ismerünk meg, és másrészt a valódi arc, amely hetek vagy hónapok múltán bukkan elő, vagy talán csak a próbaidő lejártával, amikor már késő.

Az Interjútechnikák tréning kezeli a veszélyt!

Nem volt épp minden hiába, de bizony elmaradtak a várt eredmények. A legkorszerűbb HR-technológia mellett is mindig újraképződött a veszélyállapot, amíg rá nem jöttünk a dolog nyitjára.

Mert valóban: meg kell tanítanunk a vezetőket arra, hogyan vegyenek fel embert, hogyan teszteljenek, miként tanítsák be az új munkaerőt… ez mind igaz. De mit sem ér mindez, amíg azt nem mondtuk el, hogy mit kérdezzenek a jelöltektől a felvételi interjún.

Nekünk ez evidens volt, de ügyfeleinknek nem! Számukra az állásinterjú jelentette az utolsó benyomást, és ott elvesztette jelentőséget az egész korábbi, precízen végigvitt folyamat, az objektív adatok. Mert hát ilyen az ember: szubjektív, és rokonszenv alapján működik a mindennapokban. Csak nem biztos, hogy ez a hozzáállás sikeressé tehet egy céget. Vagy kevésbé óvatosan fogalmazva: biztos nem tehet azzá!

Egyszóval lépten-nyomon olyan helyzet állt elő, hogy az állásinterjú vezetője figyelmen kívül hagyta a teszteredményt, a referenciaellenőrzést, és ha neki nem volt rokonszenves az illető, akkor nem vette fel. Ha meg szimpatikus volt, akkor minden ellenkező adat ellenére is felvették.

Hát innen jöttünk rá, hogy bizony tanítani kell az interjúztatást is. És amint bevezettük, rögtön megszűnt a szimpátia alapján való felvétel. Magabiztosak lettek a vezetők, mert most már tudták, hogy mit kérdezzenek, miért kérdezzenek, és többé nem tévedtek.

Arról azonban, hogy ezt milyen különleges gyakorlatokkal és milyen koncepció alapján éri el az Interjútechnikák tréning, már egy másik alkalommal fogok beszélni.

Nemes-Nagy Szilvia
Személyzeti és vezetési szakértő
Építsd Fel A Csapatod!

Szeretnéd elsajátítani a kérdezés technikáját? Gyere el az Interjútechnikák tréningre a HR-eseddel együtt>>

Add meg az adataidat a Cégállapot-teszthez!

Töltsd ki 2 perc alatt – a kitölthető teszt linkjét e-mailben, legkésőbb 1 órán belül megkapod.

2 perc ⇢ 1 órán belül érkezik

Add meg az adataidat a Cégállapot-analízishez!

Töltsd ki 2 perc alatt – a kitölthető teszt linkjét e-mailben, legkésőbb 1 órán belül megkapod.

Ide kattintva érhető el az adatkezelési tájékoztató.
Az adataidat kizárólag csak a teszthez és a konzultációhoz használjuk.

2 perc ⇢ 1 órán belül érkezik

Add meg az adataidat, az egyéni konzultációhoz!

(Szeretnénk biztosítani, hogy a konzultáció valóban hasznos legyen, értéket adjon számodra– ezért a jelentkezéseket előzetesen áttekintjük és előminősítjük.)

Add meg itt a címsor szövegét