A porlevesek és a mikrózás korában megszoktuk, hogy mindent készen, de legalább félkészen akarunk megkapni. Még a munkatársakat is. Viszont ahogy a zacskós leves sem érhet fel a frissen főzött tyúkhúslevessel, úgy a kész munkatárs keresésének is megvannak a hátulütői. Nézzük meg, miért járhatsz rosszul, ha kész embert tervezel felvenni a cégedbe.
A készétel ára
Azt tudjuk, hogy készételek drágábbak, és ezt természetesnek vesszük, hiszen vásárlásukkor a munkadíjat is meg kell fizetni. Abba viszont már csak ritkán gondolunk bele, hogy a feldolgozott élelmiszereknek duplán megfizetjük az árát. Nem csak forintban, hanem sokszor az egészségünkkel is, hiszen a félkész ételek gyártásakor olyan tartósítószerek, hőeljárások kerültek bevezetésre, amiket ha ismernénk, nem biztos, hogy megennénk azt az ételt, ami végeredményképp a boltokba kerül.
Ugyanez a felgyorsulás az élet többi területén is jellemző, mindenből szeretnénk valamit azonnal. Még a munkaerőkiválasztas során is megjelent ez az igény: kész embereket akarnak a cégek. Olyan embert, akit azonnal munkába tudnak állítani, a lehető legkevesebb idő és energia befektetésével tudják hasznosítani. Viszont a munkaerőpiacon a kínálat erősen megcsappant…
Mi a két jelenség összeredménye?
Minél több elvárást teszünk a jelöltekkel szemben egy amúgy is szűkös munkaerőpiacon, annál kevesebb ember közül válogathatunk. És azt vesszük észre, hogy nincs jelentkező az álláshirdetésre.
Társcégünkben, az Exelectben napi szinten csinálunk toborzást és kiválasztást. A hirdetési kampányból érkező jelölteket leteszteljük, akik átmennek a teszten, annak továbbítjuk az anyagát a megrendelő cégnek és ha kell, az interjúztatást is elvégezzük helyette. Ebben 95%-os a statisztikánk. A 95% azt jelenti, hogy egy év után az általunk előszűrt, letesztelt, interjúztatott és kiválasztott emberek 95%-a ugyanott dolgozik, ahová felvették.
Van egy ügyfelünk, akinek évek óta mi vesszük fel az összes munkatársát, régen neki csak az előszűrést csináltunk. Épp egy export beszerzési pozícióra keresünk nekik embert, ami meglepően nyögve-nyelősen halad. Ha valami korábban jól ment, és hirtelen nem, akkor az nem véletlen vagy misztikum, hanem mindig kétféle oka lehet:
• van egy ember, aki változtatott a bevált módszereken
• vagy épp a megváltozott körülmények ellenére nem változtatott meg valamit, amit kellett volna.
Marcsi elment ezt a változtatást vagy a változtatás elmulasztását megkeresni, hogy tudjunk munkatársat találni az ügyfélnek.
Mit nyomozott ki?
Az ügyvezetővel való beszélgetés során arra bukkant, hogy már nem az ügyvezető egyedül csinálja a kiválasztást, hanem új középvezetője is segít neki a feladatban. Az ügyvezető örül ennek, mert az új vezetője szigorúbb a jelöltekkel, mint ő. Ő is kész embert keres, képzettséggel, tapasztaltatokkal. De is nem akármilyen tapasztalattal, hanem pontosan olyan termékekkel kapcsolatban, amit ők forgalmaznak. Csak az a baj, hogy pontosan olyan tapasztalata igazán kevés jelöltnek van, így ezzel a feltétellel kiejtik a lehetséges munkatársak nagy részét.
Plusz, profi angoltudás is előírás a munkához. Jelenleg sok jó értékesítő van a piacon, de még többet keresnek. Azt tapasztaljuk, hogy ha a nyelvtudást megadjuk, akkor a jelöltek kétharmada kiesik.
Ha túl szigorú, túl speciális feltételekkel keresünk, akkor nincs kiből választani.
Pedig a tudás csak a kiválasztás negyedik szempontja!
Aki volt nálunk előadáson, az már tudja, miért. Ha van egy jó emberünk, aki képes termelni, aki hajlandó dolgozni, akkor már csak az a kérdés, hogy tanulni is hajlandó-e. Ha igen, akkor neki bármit meg lehet tanítani. Persze, kössünk ki egy minimum tudás-, nyelvtudás szintet. De például a termékismeretet bárkinek meg lehet tanítani pár nap alatt, főleg egy egyszerű tárgykörben, mint ami az ügyfelünknél volt.
Lehetnek magas elvárásaink, de ha nincs jelölt, akkor nem tudjuk megspórolni a mi hozzáadott értékünket, a munkatárs képzését. Egy-egy munkakör más cégben más lesz. A vevők, a munkamódszerek, a kollégák, az eszközök, a beszállítók mind-mind mások lesznek. Ezért valamennyi képzésre úgyis szükség van. Miért ne taníthatnánk meg egy szorgalmas, lelkes munkatársnak még néhány szakmai ismeretet?
Vigyázat, a kész kolléga veszélyes
A kész ember legnagyobb veszélye: ha ő is úgy gondolja, hogy kész van, akkor vajmi keveset tudunk neki megtanítani, hiszen “ő már mindent tud”. Az ügyfeleim azt mesélik, hogy sokkal több időt és energiát vesz igénybe egy kész ember beillesztése a csapatba, mint egy nyers ember formálása. Ráadásul a kész ember magasabb elvárásokkal rendelkezik, magasabb fizetést, több juttatást vár el, gyakran multis igényeket állít a kkv elé. Közben nem biztos, hogy meg is termeli a fizetését.
Nézzük meg, mi az a minimum, amihez ha hozzáadjuk a figyelmet, a betanítást, a képzést, akkor egy tökéletes munkatársunk lesz. Ne a készt keressük, hanem a jót!
Munkaerőhiány idején azok a a cégek tudnak előnyre szert tenni, aki a kiválasztásban is tudatosak. A lusta toborzók gyorsan összedobnak egy hirdetést, meghirdetik, behívnak a jelentkezők közül 10-et és kiválasztják azt az egyet akit a legkevésbé utáltak. Ez ma már nagyon veszélyes. Aki tényleg ért a toborzáshoz, az el fogja szedni a többiek elől a termelő munkatársakat. Legyél Te az!
Nemes-Nagy Szilvia
Személyzeti és vezetési szakértő
Építsd fel a csapatod