Ma félelemben élnek a cégvezetők, nehogy elmenjen egy munkatárs a cégtől, mert szinte lehetetlen pótolni. De szerencsére akadnak olyan cégek is, akik vonzzák a munkaerőt. Egy ilyen ügyfelem, István, érdekes felvetéssel jött oda hozzám. Elmesélem.
Jelentkezett hozzá dolgozni egy jó munkatárs, aki a konkurenciától jönne el, de István nem vette fel. Azt mondta, egyrészt nem tartja etikusnak, másrészt ezzel magára haragítaná a konkurenciát. Kiderült, hogy velük pár éve megcsinálta egy konkurens, hogy felvette az alkalmazottjaikat, mivel ők nagyon megszenvedték ezt, megfogadták, hogy soha nem tesznek ilyet.
Mi történt, csábítás vagy váltás?
Megkérdeztem, mi történt pontosan, az ő munkatársaik akartak átmenni, vagy elcsábították őket? István elmondta, hogy egy az egyben elcsábították a kollégát. Ez lényeges különbség. Amikor a munkatárs néz ki egy céget magának, akkor jókat hall róla, például hogy jól szervezett, kevesebb stressz, jobb szakmai kihívásokat talál, egyszóval kívánatos lesz számára az új munkahely. Ez önmagában egy eredmény, amit a cég hozott létre a tevékenységével. Azzal, ahogy szolgáltat és azzal ahogy bánik az embereivel. Ezért negatív értelemben nem felelős érte, ha egy szakember nála szeretne dolgozni.
Például hozzánk tegnap ketten felvételiztek. Feltettem az interjún az egyik sztenderd kérdésem: “Mi a legfontosabb szempont Önnek, amikor munkahelyet választ?” Annyira jellemző válaszokat kaptam:
- barátságos környezet,
- nyitottak legyenek az emberek,
- fejlődni, tanulni tudjak.
Az egyik jelölt huszonéves volt, a másik 46, mégis ugyanúgy élhetőbb, szerethetőbb munkahelyi környezetet kerestek. Ha ezt nem érzi a jelenlegi munkahelyén, viszont meglátja egy másik cégnél, akkor el fog menni. Itt a személy döntése, hogy másik munkahelyet akar. Ezért a döntésért a munkavállaló a felelős, nem az a cég, ahol jó munkakörnyezetet lát. Másodsorban pedig az a cég felelős érte, ahonnan eljön.
Mit gondolnak a cégedről mások?
Bármilyen beszélgetésnél az első, de legkésőbb a második téma a munka. Ilyenkor vagy panaszkodik az ember az áskálódásról, a főnökről, a stresszről, vagy elmondja valaki, hogy milyen jó a munkahelye. A saját munkatársaink a legfontosabb PR-osok, mert ők elmondják az ismerőseinknek, hogy a cégünk egy jó hely.
Etikátlannak számít, hogy szerethető munkahely a cégünk, és ezt tudják róla? Nem. Ha egy jobb minőségű munkaerő át akar jönni hozzád magától, akkor logikátlan elküldeni őt. El fog menni máshoz, hiszen ő már eldöntötte, hogy elmegy a konkurenciádtól.
És ha örök ellenséget faragok a konkurenciából?
Ügyfelem még azzal is érvelt, hogy nem akarja magára haragítani a konkurenciát. Ez is fontos szempont. Kérdés, hogy mennyire szabad ezzel foglalkozni. Ha korrektek voltunk, betartottuk a szabályokat, a megegyezéseket, nem szidtuk őket senkinek, akkor megadtuk a jó modort és a tiszteletet. Tegyük meg ezt még akkor is, ha a konkurencia nem olyan etikus, mint mi!
Én az egymással versenyző cégeket úgy képzelem el, mint a futókat egy bajnokságon. Egymás melletti pályán állnak, egymással versenyeznek a célig, de nem gáncsolják el egymást, sőt, a verseny végén még gratulálnak is a másiknak.
Ha a konkurenciától érkező ember jó is az adott munkakörbe, akkor felvehetjük. Hogyan kezeljük ezt a szituációt, hogy ne sértődjön meg a konkurencia?
Először is, fontos megtudni a távozás okát. Nem a pletykákat akarjuk kiszedni a dolgozóból, hanem azt tudjuk meg, hogy neki mi a motivációja a munkahelyváltásra. Persze, tudunk következtetni abból, amit mond. Ha épelméjű főnökre vágyik, akkor sejtheted, hogy a versenytársnál nem volt meg ez. Ha gyorsabb ütemben szeretne fejlődni, akkor pontosan tudod, hogy ez hiányzott az előző munkahelyén.
Hogyan segíts a konkurenciának?
Ha több, mint korrekt szeretnél lenni, és segíteni is akarsz a konkureciának, ezt megírhatod nekik is. Persze csak pozitívan! Például:
“Az elmúlt időszakban több, korábban Önöknél dolgozó munkavállaló is felvételizett nálunk, kérdéseinkre, hogy mi a legfontosabb szempont, amikor új állást keresnek, ezeket a válaszokat adták:
- barátságos környezet,
- nyitottak legyenek az emberek,
- fejlődni, tanulni tudjak.
Reméljük, hogy személyzeti munkájukban hasznosnak találják ezeket az információkat. Üdvözlettel: XY”
Érd el azt is, hogy az új munkatárs letöltse a felmondási idejét a versenytársnál, ne menjen el táppénzre. Segítsen átadni a feladatait.
Mit tehet még a távozó munkatárs?
- Segíthet a toborzásban, tud hozzátenni a szakmai elvárások összeszedésében vagy épp a hirdetésírásban,
- Írja le a munkakörét, amilyen részletesen csak lehet. Írja le a rutinfeladatait lépésről-lépésre úgy, hogy ebbe valaki a lehető leggyorsabban bele tudjon tanulni.
- Ha ő kialakított egy rendszert a munkában, akkor azt is írja le, hogy segítse vele a következő embert.
- És ha belefér a felmondási időbe, akkor segítsen a betanításban is.
Ha így tesz, akkor emelt fővel, egyenes gerinccel tud távozni a korábbi munkahelyéről. Büszke lehet magára, hogy nem hagyta cserben a korábbi csapatát, és tiszta lappal kezdhet a Te cégedben. Érdemes erre biztatnod.
Segíts a versenytársadnak, legyél etikus, de ne mondj le a jó munkatársról feleslegesen. És nyerjen a jobb!
Hogyan tartsd meg a jó embereidet? Hogyan érd el, hogy ne nézegessék a konkurencia álláshirdetéseit? Ebben segít az egynapos képzés: Motivációval a lojális munkatársakért tréning.
