Egy sikeres cég vezetői kétségbe estek

Tejipari termékeket előállító ügyfelem 25 éves cége körülbelül 250 fős, folyamatosan fejlődik, mára óriási épületeket húztak fel, gyönyörű rend és tisztaság uralkodik, parkosított az üzemük területe. Még saját farmjaik is vannak, ahol már a tejet is maguknak termelhetik. Büszkék a termékeikre, mert egészségesek, természetes alapanyagúak és tartósítószer-mentesek. A hagyományos feldolgozást ötvözik a modern trendekkel.

Két házaspár indította el a vállalkozást, sógorok. Ez az életük. A házukon kívül minden profitot visszaforgatnak a cégbe. De már közel nyugdíjas korúak, és szeretnék átadni a vezetést. Természetesen a legjobb lenne a saját gyerekeiknek továbbörökíteni a családi vállalkozást. Az egyik tulajdonos megkeresett, hogy segítsek, mert a három gyerek közül egyik sem akarja továbbvinni a céget. Oké – mondtam –, és leültünk beszélni.

Mi volt a gond?

Gyorsan kiderült, hogy el vannak fáradva, a kiutat abban látják, ha a gyerekek átveszik a vezetést. Az általam kívülről megcsodált cégről kaptam egy másik képet, egy egyórás panaszáradatot hallgattam meg tőlük. Sajnos a sógor házaspár egyik tagja, a férj még nyugdíj előtt meghalt. Még az is elhangzott, hogy ő a sok feszültség miatt halt meg ilyen korán, amit a cég vezetése okozott.

Aztán megkértek, hogy győzzem meg a gyerekeiket, hogy vegyék át tőlük a céget. Vettem egy nagy levegőt, hogy végiggondoljam a hallottakat.

Aztán megkérdeztem: „Az elmúlt 25 évben, mit hallottak tőletek otthon a gyerekek?”

  • Hogy milyen isteni lett az új sajt?
  • Hogy mekkorát nőtt a cég?
  • Hogy hány családnak adtok munkát?
  • Hogy milyen díjat nyertetek épp?

Vagy esetleg azt:

  • Hogy mennyire megbízhatatlanok az emberek?
  • Hogy mennyi baj van?
  • Hogy „már apátok is ebbe halt bele?”

A válasz: csend. A beszélgetésből egyértelműen kiderült, hogy az utóbbi volt a jellemző a családban. A gyerekek csak a rosszat hallották a cégről évtizedeken keresztül, és nem szerettek volna egy problémahalmazt megörökölni.

Azaz, a belső PR nagyon rossz volt.

Miért kell egy családi vállalkozásnak a belső PR-al foglalkoznia?

Vezetőként nagy felelősség, hogy a körülöttünk lévő emberek mit tapasztalnak. Ha csak a negatívumot, a panaszt hallják, akkor nem akarják majd átvenni a céget. Ha a munkatársak csak fáradtnak, aggodalmakkal telinek látják az ügyvezetőt, nem biztos, hogy tolongani fognak az előléptetésért.

Mit tehetsz, ha lefárasztottak a céges gondok, és kipanaszkodnád magad?

Van erre egy borzasztóan egyszerű technika. Gondold végig, mi volt az eredeti célod, miért csinálod a cégedet? Mi az, amit létrehoztál a nulláról? Mennyi embernek segítettél?

Én is mindig végiggondolom ezt, ha bal lábbal kelek fel, mert csak pozitívan akarok bemenni a cégbe.

Meg kell tanulni pozitívan nézni a cégre, otthon sem csak a negatívumot kiadni magunkból. Helyezd a figyelmedet a pozitív, előremutató dolgokra. És kommunikálj a környezetednek sokat a sikerekről, elért eredményekről. Csinálj jó PR-t a cégednek kifelé, befelé és otthon is. Meglásd, végeredményként Te is jobban fogod érezni magad.