“Van egy hely az ön cégében?”

Érdekes dolog történt velem. Egy pár napja egy egyiptomi fiatalembertől kaptam e-mailt ezzel a tárgysorral: van egy hely az Ön cégében? A levélben csak egy önéletrajz volt és egy fénykép egy szimpatikus fiatalemberről, ő Mahmoud Ali.Pár nap múlva egy újabb e-mail érkezett, egy képpel, melyen egy virág volt. Hmm. Azért ez túlzás – gondoltam. Nem válaszoltam sem erre, sem az előzőre. Erre ma is érkezett egy levél melynek tárgysora, meglepetésemre a ma megjelent blogom címe volt.

Mahmoud Ali biztosított afelől, hogy ő egy Performia rajongó, és feltett egy nagyon jó szakmai kérdést a témával kapcsolatban, végezetül pedig megköszönte a tanácsokat.

Még nem válaszoltam neki, de eldöntöttem, hogy fogok. Miért? Azért, mert ez a fiú elérte, hogy felfigyeljek rá! És ez nem kis dolog, mivel rengeteg levelet kapok, akár kéretlenül is. De Mahmoud Ali kitűnik a többi közül.

Kitűnni sablonok korában

Manapság túl nagy zaj van mindenfelé, túl sok ember, túl sok levél, túl sok reklám, túl sok áru stb. Sok egyforma vagy legalább is nagyon hasonló dolog, és egyre nehezebb kitűnni. Egyre nehezebb elérni, hogy figyeljenek ránk, hogy a mi termékeinket vásárolják. Egyre nehezebb megkülönböztetni magunkat akár cégként, akár egyénként.

Ha feladunk egy álláshirdetést, sok egyforma önéletrajzot kell elolvasnunk, és az az érzésünk, hogy sablonokat olvasunk. Veled is volt már úgy, hogy a negyedik-ötödik önéletrajznál már fásultan futtattad át a szemed a papíron, és nem is olvastad a tartalmát? Ezek az amerikai típusú önéletrajzok nem többek, mint kibővített személyi igazolványok. A hagyományos önéletrajz ma már nem trendi, tudod az, ami úgy kezdődik, Nemes-Nagy Szilvia vagyok, édesapám foglalkozása…”. Pedig ebben még volt információ, egyediség, gyorsabban képet lehetett kapni az egyén intelligenciaszintjéről is.

A sablonönéletrajzok az interneten tömegesen terjednek, hiszen az álláskeresők egyszerre legalább 10-15 helyre jelentkeznek.

Ráadásul az álláshirdetések is sablonok. Így két sablon beszélget egymással, elveszik köztük az emberi tényező.

A héten vendégelőadóként tartottam tréninget, ahol egy call-center ügyvezető hölgye mesélte, hogy régen az állás hirdetéseire szépen jöttek a jelentkezők, ma pedig ugyanolyan hirdetésre alig érkezik egy-egy jelölt. A hölgy kíváncsiságból  megnézte, hogy hányan keresnek még call-centeres embert Profession-ön. Tudod mennyit talált? 450-et!

Gondolj bele, 450 egyforma, sablon alapján kitöltött álláshirdetés, többezer egyforma, sablon alapján kitöltött önéletrajz… Hogy lehet így megtalálni a Neked megfelelő embert?

Elmesélem, mi hogyan csináltuk, Mahmoud Ali után Márti története következik.

Új kollegánk: Márti

Márti harmadik hete van a csapatban, kiválasztási specialista lesz a cégben.

Azért mesélek róla, mert megkérdeztem Mártitól, hogy miért választott minket? Azt mondta csillogó szemmel: mert itt minden más. “Az álláshirdetést olvasva, azt éreztem,“ez én vagyok”. Aztán a kommunikáció, az állásinterjú, az egész felvételi folyamat kellemes meglepetés volt, még sosem találkozott ilyen pozitív, kötetlen légkörrel.

Merthogy nem a szokásos rubrikákat töltöttük ki, amikor feladtuk az álláshirdetést, hanem pontosan megfogalmaztuk, milyen embert szeretnénk a feladatra és bemutattuk a csapatunkat, a szokásos “jó csapat” megjegyzésen túl.

Szerencsések vagyunk

És mi is nagyon szerencsések vagyunk, hogy Mártit megtaláltuk. A jó munkaerőért ma óriási a verseny. HR-asszisztens állást hirdettünk meg, mert ez állt a legközelebb a pozícióhoz. Tudod, hányan keresnek HR-asszisztenst? Rengetegen. Úgy nyertük meg magunknak ezt a lelkes, okos lányt, hogy kitűnt a hirdetésünk és az egész felvételi folyamatunk a sablonok közül.

A Te álláshirdetésed a sablonokat követi vagy kitűnik a tömegből? Kövesd Mahmoud Ali példáját, különböztesd meg magad!