Őszintén a személyzetről: 9 hónapra magára hagytam a céget

 In Egyéb

9 hónap után hazajöttem! Amikor felhívtam az ügyfeleket, barátokat, hogy újra felvegyem velük a kapcsolatot, két reakciót kaptam. Az első ez volt: Na végre! 🙂
A második határtalan büszkeséggel töltött el. Azt mondták, hogy örülnek, hogy itthon vagyok, viszont a távollétemben is remek maradt a Performia szolgáltatása. Fantasztikusak voltak a munkatársak, élmény velük dolgozni.

Amit mindenki tudni akart: Hogyan lehet 9 hónapra kiszállni a cégből?

A telefonbeszélgetések során akadt még egy dolog, amit mindenki megjegyzett: azért ez a 9 hónap jó hosszú idő, még 3 hónap szabadságot is nehéz elképzelni.
Hogyan csináltam? Ezt részletesen elmesélem a szerdai Performia Vezetői Klubon, de a legfontosabb tényező maga a döntés volt.
Minden cégvezető azért kezdi a vállalkozását, mert van egy képe, hogy hogyan szeretne élni. Ez szinte sohasem úgy fest, hogy rohangálok egész nap, kapkodok, idegeskedek, takarítom a rendetlenséget mások után, munkatársak problémáival foglalkozom. Hanem inkább a szabadság lebeg a szemünk előtt. Nem szabadon dolgozom napi 12 órát a cégben.

Mit jelent a szabadság a vezető számára?

Hogy olyan dolgokat csinálhat az életben a vállalkozása mellett, amiket igazán szeretne. Például ha a gyerekeknek 3 hónap a nyári szünidő, akkor abból akár kettőt együtt tudjunk tölteni. De lehet olyasmi is, amit egy barátom csinált, megtanult helikoptert vezetni. Már a képzés költsége is magas volt, a repülésé főleg. Van olyan is, aki minden évben szeretné megcsinálni az El Caminót, ehhez neki rengeteg idő kell.
Találkoztam olyan vezetővel, akinek az volt a célja, hogy kiköltözzön az USA-ba, és egy laptopról irányítsa a céget.
A szabadságba beletartozik az anyagi szabadság is, hogy megengedhessünk magunknak olyan dolgokat, amiket egy átlag dolgozó nem.
Vagy ha van egy saját cél, amihez itthon kell hagyni a csapatot és a munkát, akkor azt is megengedhessem magamnak.

Ez lenne a cél, de néha nemhogy nem efelé haladunk, de egyre jobban beszippant a vállalkozás. Sokszor el is felejtik a vállalkozók, hogy mi volt az az eredeti szándék, ami miatt elkezdték az egészet. Én is így voltam ezzel.
9 hónapra magára hagytam a céget

Miért döntöttem úgy, hogy több hónapra külföldre megyek?

22 éve vagyok tanácsadó, 38 éve tanítok, több száz munkatárs képzése volt a feladatom. Abból adtam át nekik, amit én tudok. Pár éve azt éreztem, hogy már nem elég, ami bennem van, hogy már nem tudok többet adni. Nekem is töltődnöm kell ahhoz, hogy én lehessek a forrás.
Ezért régi célom volt, hogy tanuljak, képződjek, hogy ezáltal megint jobban tudjam segíteni az ügyfeleimet, a barátaimat, a családomat.
De ez a cél mindig tolódott… Mindig volt olyan szituáció, amit előbb meg kellett oldani, mielőtt elutazhatok tanulni. Amikor végre kitűztük az időpontot 2017-ben, hogy NA MOST, akkor jött az igazi villámcsapás-sorozat, mintha az égiek összeesküdtek volna ellenünk.

Ránk dőlt a problémahegy

Rengeteg megoldandó feladat jött a cégben, Édesanyám lakást vett, amiben mindent fel kellett újítani. Ő 78 éves, és egész életében nem kért tőlem semmit, csak most igényelte a segítségem. Nyilván nem hagyhattam cserben. Megint tolódott a célom.
Amikor a lakásfelújítás után visszajöttem, a két legdrágább munkatársam, Marcsi és Lili nagyon komoly arccal jött velem szembe, és azt mondták, hogy beszélnünk kell. Ez általában nem jelent jót… Elmentünk forrócsokizni. Elmesélték, mennyi minden baj történt, gondoltam, hogy így aztán biztos nem mehetek el, már készültem, hogy mondjam nekik: „Ne aggódjatok, számíthattok rám, itthon maradok.”
De nem erre akartak kérni, azt mondták, hogy: „Légy szíves, most azonnal utazz el, mert mi ezt már nem bírjuk!”
Miért fogalmaztak így? Mert ők tudták, hogy amikor nagy célokat tűzünk ki, nagy akadályok fognak velünk szembejönni. Ahogy közeledett az utazásom időpontja, annál nagyobb problémák jöttek a cégbe is. Ezért akartak megszabadulni tőlem. 🙂
Mit jelent a szabadság a vezető számára?

Hogy lehet a balszerencsét még tetézni?

Hogy az ember nem egyedül megy. Feri is hasonlóan nehéz problémákkal küzdött. Így duplán kaptuk a nyakunkba a feketelevest.

Viszont onnantól, hogy 100%-os bizonyossággal el tudtam dönteni, hogy megyek, kisimultak a dolgok. Azt gondoltam: igen, én ezért dolgoztam idáig, ez most a jutalom. Megérdemlem, el fogom venni.

Mi történt ezután? Elmesélem élőben a Performia Vezetői Klubon, a blogban pedig a jövő héten folytatjuk a sztorit. Akkor megtudhatod, mi kell hozzá, hogy Te is meg tudd valósítani a nagy terveidet, még akkor is, ha hónapokra ott kell hozzá hagynod a céget.

Nemes-Nagy Szilvia
Személyzeti és vezetési szakértő
Építsd Fel A Csapatod!

Recent Posts
0